Március 8-án indultunk nagy izgalmak és lelkesedés közepette Nagyváradra. Miután megérkeztünk, elfoglaltuk a szállásunkat a Porticumban, és találkoztunk kísérőinkkel, Kati nénivel és Judit nénivel. Egy előre nem tervezett meglepetés színházi előadással indult a program: Székely Csaba Bányavakság című tragikomédiáját nézhettük meg a nagyváradi Szigligeti Színház előadásában. A helyszín egy székely község, ahol a polgármesteri címért folyik a harc a két jelölt között, de központi figura még a magyarul tudó román rendőr is. Nagyon érdekes volt a darab – sok humorral, de ugyanakkor elgondolkodtató tartalommal. Jó volt, hogy a színház után vendéglátóinkkal beszélgethettünk az előadásról.
Egy kicsit körbenéztünk a Líceumban: szép, régi épület, sok folyosó, osztálytermek, szaktantermek – szinte labirintusnak tűnt az iskola. A színház környékén is tettünk egy rövid sétát, ahol nagyon szép, impozáns épületek sorjáznak már felújított vagy felújításra váró állapotban.
Másnap Nagyszalontára utaztunk, Arany János szülőfalujába. Nemcsak a Csonka Toronyban látható Arany János Múzeumot néztük meg, hanem eljutottunk Arany szülőházába is. Feleleveníthettük, bővíthettük irodalmi ismereteinket Aranyról, s tiszteletünket is leróhattuk a nagy magyar költő emléke előtt. A szoborparkban sétálva kiderült, hogy Arany Jánoson kívül Sinka István, Zilahy Lajos és Kulin György is Nagyszalonta szülöttei.
Délután a Nagyváradi Várban jártunk, este pedig az iskola színháztermében előadtuk Ady – összeállításunkat. Ezzel szerettünk volna kedveskedni vendéglátóinknak, hiszen az iskola neve Ady Endre Elméleti Líceum.
A következő napon már messzebbre indultunk: úticélunk Bánffyhunyad és Torda volt, Kolozsvár már sajnos nem fért bele a programba. Bánffyhunyadon a református templomban fogadott bennünket a lelkész úr, aki nemcsak a település, a templom múltjáról, hanem a jelenéről, a magyarság helyzetéről is beszélt. Tordán a sóbánya szédítő mélységébe ereszkedtünk alá, majd egy kis túrát tettünk a gyönyörű Tordai hasadékban – felemlegetve közben Szent László legendáját.
A negyedik napon gyalogtúrát tettünk a Sebes – Kőrös völgyében, Kőrösrév és Vársonkolyos között. Jártunk erdőben, ösvényen, sínek mellett; láttunk gyönyörű sziklafalakat és a Révi vízesést is. Horváth tanár úr lencsevégre kapott néhány különleges növényt is. Jó volt az idő és a hangulat: Kati néni osztályából újabb embereket ismerhettünk meg, hiszen ők is elkísértek bennünket a kirándulásra. A sportos délelőttöt délután egy táncpróba követte, elkezdtük közösen gyakorolni a moldvai tánclépéseket.
Az utolsó napon, március 12-én Nagyvárad belvárosában gyönyörködhettünk: jártunk többek között a Szent László Templomban, a Sas Palotában és az Ady Múzeumban. Lehetőségünk volt részt venni egy tanórán a Líceumban, majd zárásképpen újra táncra perdültünk – talán már egy kicsit felszabadultabban, mint egy nappal ezelőtt.
Ebéd után szomorú szívvel, de az élményekben gazdag napok emlékével indultunk haza. Köszönjük vendéglátóinknak a szíves fogadtatást, a törődést, a sok történetet és érdekességet, a náluk töltött szép napokat!

Rabóczki Ildikó kísérőtanár

Képek >>