Dunaföldváron többször próbálkoztak egy középiskola létrehozásával, ezek a kísérletek nem voltak eredményesek.

A fordulatot az 1945 utáni meghatározó politikai – társadalmi – gazdasági változások hozták.

      A községi tanács 1952-ben adott megbízást Rojkó József igazgatónak, hogy hozza létre a régóta tervezett középfokú oktatási intézményt. A támogatás alapfeltétele: egy iskolának alkalmas épület. Ez a már korábban államosított volt ferences rendház nagyobbik része lett a Templom utca 5. szám alatt.

      A szervezőmunka példás gyorsasággal folyt, jelentős társadalmi munkával: épület – átalakítás, tanulószervezés, egy tantestület összeállítása, szemléltetőeszközök gyűjtése, készítése, könyvtár létrehozása, menza kialakítása.

      A féléves felkészülés nyomán 1952. szeptember 1-én elindult az első tanév!

      Dunaföldvár remek földrajzi – közlekedési adottságai (Duna – híd) nyomán három megyéből 56 tanuló kezdhette meg a tanévet egy osztályban. Volt, aki gyalog, volt, aki kerékpárral (többen a szomszéd településekről!), autóbusszal, vonattal érkezett nap, mint nap a hatnapos tanítási hét óráira. A tanulók fele helybeli volt. A nagy osztálylétszámot a korabeli szabályok szerint bontották: humán ill. reál tagozatra. A tanulók fele lány volt.

      Az oktatás mostoha körülményekkel, de nagy tanári találékonysággal, diáklelkesedéssel jó eredményeket hozott az 1957-ig fennálló osztályvizsgás rendszerrel. Szinte azonnal megkezdődött a sportélet, kulturális versenyekre (néptánc), kirándulásokra, további épület-átalakításra is sor került.

      1953 szeptemberében útjára indult a felnőttoktatás is, a munka mellett érettségizni akarók képzése.

      A gimnáziumnak 1955-ben már 200 tanulója volt, nőtt a tantestület létszáma is.

      1956 többszörös mérföldkő volt az iskola életében. A diákok szavazataival a gimnázium felvette Magyar László Afrika-kutató nevét. Magyar László gyermekéveit nagyanyja dunaföldvári Kossuth téri házában töltötte, első iskolaéveit pedig a „nemzeti oskolá”-ban, a Templom u. 9 sz. alatt. Ettől az évtől lett új selyemzászlója az intézménynek, a zászlóra kerülő hímzett felirat az iskola címere körül: „Non scholae sed vitae discimus!”, azaz: „Nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk!”. A zászlóra ebben az évben felkerült az első ballagók szalagja is – máig tartó hagyományt elindítva – hiszen 1956-ban lezajlottak az első érettségi vizsgák.

      A legkiemelkedőbb tanulók egy „Aranykönyv”-be írhatták be nevüket. Az iskolai egyenruhához megújult a sapka is, sötétkék színű lett, közepén címerrel, azon Dunaföldvár szimbólumai voltak: piros-kék alapon a vártorony és a Duna hullámai.

      Az 1950-es, 1960-as évek fordulóján megújult a képzés: a mezőgazdasági jellegű, kísérleti 5+1-es típusú oktatás, azaz egy politechnikai képzés indult. Ez a forma a következő években meghatározó lett.

      Az 1961. évi III. törvény által erőltetett beiskolázást követően az osztályok száma 8- ról 11-re, a tanulólétszám közel 400(!)-ra nőtt. A mennyiségi igényekre jelentős erőforrásokat kellett koncentrálni, a minőségi fejlesztés másodlagossá lett a „politechnizálós” években, amikor az irányításért felelős szervek a gyakorlati nevelés fontosságát hangoztatták.

      Az 1960-as évek eleje-közepe az iskola kézilabdasportjának egyik legendás időszaka is volt, ám a gimis néptánccsoport az aranyéremmel tért haza az 1963. évi keszthelyi Helikonról.

      1964-re a levelező tagozat 5 csoportjában 160(!) fő tanult. A politechnikai képzésben szerepet kapott a gépszerelés, a méhészet, a kertészet, a fémmegmunkálás és az igen népszerűvé váló szabás-varrás.

      Az 1965. évi tanügyi reform változást hozott a humán-reál tagozatos differenciálás helyett a szakkörökön nyugvó tudásbővítést írta elő (8 szakkör működött). Az 5+1-es oktatás kezdett visszaszorulni, helyette heti 2 órás gyakorlati képzés indult. Kiemelkedő, hogy az új óratervvel külön tantárggyá lett a magyar nyelv és a magyar irodalom (benne a filmesztétikával).

      Az 1965-1970 közötti években több, a gimnázium mellett magát évtizedekre elkötelező tanár érkezett, tovább biztosítva ezzel az alma mater folyamatosan igényes képzési színvonalát.

      A kis korszak a felsőoktatásba felvettek kedvező mutatószámai mellett egyfajta kulturális fénykor is volt. A sorozatos nemzetiségi estek (lengyel, orosz, bolgár, stb…) nagyszerű szellemi-gyakorlati tevékenységet, korabeli KISZ-ben végzett munkát, közösségi élményt, magas színvonalat, más kultúrák megismerését adták szereplőnek, nézőnek egyaránt.

      Az 1970-es évek elején újabb útmutatásokat hirdettek a „fenti” hivatalok: tananyagcsökkentést, újabb érettségi szabályzatot, a házi feladatok korlátozását.

      Ebben az időszakban a tanulói létszám mintegy 200-230 főt tett ki, a tantestületet 15- 17 pedagógus alkotta (plusz „menzás nénik”, iskolatitkár, gondnok, fűtő, takarítók).

      A továbbtanulást, a jó szintű érettségit szolgáló minőségi munka színvonala megmaradt, ám a beiskolázási mutatók romlottak, a hátrányos helyzetű tanulók száma növekedni kezdett. Számottevően csökkent a tantestület létszáma.

      Az 1970-es évek közepe a mostohábbá váló körülmények (eszközbeszerzési gondok, stb…) ellenére az épületben biológiai kísérleti tantermet is jelentett (elkötelezett tanáritechnikusi odaadással), a sportpályákon pedig egy atlétikai virágkort, szép megyei és országos eredményekkel.

      1978-79 a Magyar László Gimnázium történetének mélypontja lett: 150 tanuló, 11 tanár, egy- egy új osztály indítása a szokásos kettő helyett – elérte az iskolát az 1960-as évek születéscsökkenésének hatása. Országos és megyei irányelvek fogalmazódtak meg az ún. kisgimnáziumok elsorvasztásáról.

      A kedvezőtlen tendenciák által kialakult feszült légkört ekkor is oldotta néhány figyelemre méltó fejlemény: a tantestület és a diákság – Dunaföldvár a nagyközség maga mögött tudva – küzdött az iskoláért. Ekkor is akadtak jó egyéni és csoportteljesítmények (néptánc, népdal, sport így pl. a tájékozódási futás és a természetjárás szép eredményei).

      1979-től a túlterhelt tantestületre újabb izgalom várt: az országos oktatási-nevelési terv részeként a fakultatív rendszer bevezetése. Az ekkori, kötelezően választott fakultációk célja nagy- és kisvárosban egyaránt az volt, hogy javítsa a tanulók pályaorientációját, legyen mód elmélyülni választott tárgyak tananyagában, növelje a tanulási-elsajátítási esélyeket (heti 7 óra + 2 szabadon választható óra).

      1980. fordulatot hozott az MLG-ben. A végzős évfolyam a gondok ellenére jól érettségizett és biztatóak voltak a felvételi teljesítmények is. Kissé növekedett a tanulói létszám, újrafogalmazták Tolna megye közoktatás-politikai elveit, megújult az iskolavezetés. Jól sikerült az országossá növekedett dunaföldvári ötlet, a Magyar László Afrika-műveltségi verseny, ismét szép szakmai sikerek születtek a tanulmányi versenyeken, és – végre! – átadták a település akkor hatalmasnak számító tornacsarnokát közös, általános iskolai és gimnáziumi használatra. A testnevelés feltételei látványosan javultak.

      Új lendületet kapott, egységesebb lett az oktató-nevelő tevékenység, a tehetséggondozás, a gyengébbek, a lemaradással küzdők kiscsoportos korrepetálása. Szélesedett a gimnázium kapcsolatrendszere, megújult, rugalmasabb lett az ifjúsági mozgalom. (Utóbbi működtetése a pártállami országban immár évtizedek óta hatalmi elvárás volt). Továbbra is jól működtek a hagyományos, akkor sokak által kedvelt nyári építőtáborok (a kétkezi munka mellett rengeteg egyéb élménnyel), útjára indult az iskolai újság, a Dunai Diák (DUDI).

      Az 1980-as évek első felében végre látványosan bővült a tantestület (16 főre), a tanulók száma ismét elérte a 230 főt, s közben az iskola 30 éves lett. Mintegy 60-70 fő levelezős hallgató növelte összességében 300 fősre a teljes létszámot.

      1982/83-tól – mint kiderült, ez korszakhatárt jelentett! – egy ajándékba kapott számítógéppel elindult a számítástechnikai szakkör, az „emelgé”-ben is elkezdődött az elektronikai ismeretszerzés, majd adatnyilvántartás és egyéb e-ügyek hosszú, jelentős menetelése.

      Az évtized közepére ismét megjavultak az érettségi és a felvételi mutatók, az iskola állandóan és ciklikusan változó közösségének (tanári kar és technikai dolgozók ill. a diákság) visszatérhetett az önbizalma.

      Ismét nagy korszakot élt meg gimi mára szintén legendássá minősíthető, sikeres fiú kézilabda-csapata ezekben az években. Újra kiemelkedő szaktárgyi és kulturális eredmények (Országos Diáknapok) születtek.

      Az évtized újítása volt – s nagyszerű hagyomány lett ez is (!) – hogy a tanév során neves írók, költők, előadóművészek tartottak rendhagyó „tanórákat”, nagy sikerrel. 1985-től új oktatási törvény lépett életbe, amely megnövelte az iskolák önállóságát (pl. a Házirend kérdésében).

      1988 különleges ünnepet jelentett, a névadó Magyar László születésének 170. évfordulóján a várudvaron felavatták Mészáros Mihály Magyar László szobrát Afrika sziluettjével, földgömbbel a háttérben. Az ország egyik legszebb szobra festői helyen – azóta is rendszeres ünnepi helyszíne a hagyományait tisztelő gimnáziumnak. Szintúgy, mint az épület – lépcsőházi kisplasztika, ill. az emléktábla az egykori általános iskola falán.

      1989-től a Dunaföldvárhoz való szoros kötődés is új színt kapott, a település ismét várossá lett, így az iskola immár kisvárosi gimnáziummá vált.

      1990 magyarországi történelmi éve izgalmas új helyzetet teremtett a 200 éves egykori ferences épületben. A felbolydult ország, a megváltozott gazdasági-társadalmi körülmények, a sorra születő Nemzeti Alaptanterv-elképzelések, a középiskolai oktatás reformötletei közt – a gimnázium dolgozott. Újra és újra becsengettek a tanórákra, tanár és diák tette a dolgát. Az új idők három első osztály indulását és kényszerű terjeszkedést hoztak (két osztályt a gimivel szemközti épületben helyeztek el). Létrejöttek az iskola alapítványai is, közülük az „Áldozzunk gyermekeink tudásáért!” napjainkig szolgálja az oktató-nevelő munka feltételeinek javítását. Az iskola megkezdte a gazdasági-menedzseléses időszakát.

      Az új kor első évtizedének első felében tovább erősödtek az 1980-as, vagy korábbi évek hagyományai: a gólyabál, a szalagtűző ünnep, a Mikulás-est, a farsang, a diáknap, a tanár-diák mérkőzések és a Magyar László-nap! Az ünnepnap, amelyen a gimnázium megemlékezik a névadóról, s amelyen a Magyar László háziversenyek (korosztályonként!) díjazottjait ünnepli az intézmény közössége és vendégei. A várudvari ünnep után az iskolaépület tucatnyi termében különböző tudományterületek, művészeti ágak, stb. rangos, hozzáértő előadóit hallgathatja a mindenkori diáksereg.

      Az 1990-es évek közepének feltűnő jelensége volt a levelező tagozat létszámfelfutása – egyre több munkahely kötötte érettségihez egy-egy munkakör betöltését. A munka, család mellett megszerzett érettségi erkölcsi értéke magas volt, a kitartó tanulók sok nappalis diáknál is jobban becsülték a megszerzett tudást, a tanárok délutáni, esti munkáját.

      1995 őszén újabb jelentős állomásához érkezett a gimnázium, osztályfőnökével, tanáraival „munkába állt” az első 6 osztályos képzésű osztály. Ezentúl minden évben egy 4 és egy 6 osztályos gárda indult.

      Az iskola saját reformjának részeként (néhány más intézményhez hasonlóan) az osztályok megismerhették a „kis érettségik”, azaz a tantárgyi szintmérő vizsgák rendszerét. Ezek a vizsgák színvonalas követelményeket állítottak, kemény munkát igényelt a felkészülés, a tanulók jól hasznosíthatták a tanulási- és vizsga tapasztalatokat a nagy érettségire és a felvételiken.

      Az 1990-es évek további újdonsága, különleges színfoltja volt egy külkapcsolat létrehozása Baden-Württemberg németországi tartomány Weikersheim városának gimnáziumával. A partnervárosi kapcsolat azóta tartó diákcserét, időnkénti sportolói és művészeti csoportok látogatását jelenti.

      1997-ben megnyílt az MLG-büfé, komfortosabbá téve a „második otthont”.

      Ugyanettől az évtől indult a Dunaföldvári Várjátékok nevű rendezvénysorozat, az első években a gimnázium szervezésében, később a művelődési házzal közösen. Ezek a rendezvények évről-évre májusonként (a gimnáziumban mindenkinek ez a legnagyobb dologidő!) kerültek sorra. Az ország vagy Dunaföldvár múltjából az adott év történelmi évfordulójához kötődő (Mátyás király, 1848, stb.) kiállítást, történelmi vetélkedőt, várudvari, gimnázium által megírt, előállított (szerény jelmezek, díszletek), tanulók által előadott színi előadást láthatott a közönség. A szép fekvésű Dunaföldvár idegenforgalmi vonzerejévé lett a nagy munka a kapcsolódó sütés-főzéssel, árusokkal, látványosságokkal.

      Időközben a gimnázium 45. évét taposta, ismét kiállítással emlékezett a megtett útra. A látogatók között szaporodtak az őszülő halántékú egykori gimnazisták…

      1998-ra kiderült, hogy tovább kell lépni az osztályok elhelyezését illetően (6 osztályosok hosszú képzése). Tervezés, feltételek megteremtése – leírni egyszerű(!) – az év elején a biztató jövőt hordozva megkezdődött az új épületszárny építése! 1998 novemberére elkészült az új épület, újabb tantermek, aula, egyéb helyiségek a Templom utcai részen és egy igen várt, saját tornacsarnok, – az iskola közössége Magyar László napon avatta az új helyszíneket. A korabeli 84 millió Ft-os fejlesztés értékét – az anyagin kívül a pedagógiai értékét is(!) – növelte, hogy az MLG közössége önrészt is vállalt (alapítvány) a város pedig kiállt a finanszírozás mellett! Akkor is érzékelhető volt, azóta is kiderülhet a krónikák tanulmányozásából, hogy 1998 nem az iskolaépítések, – bővítések éve volt… Ez a teljesítmény nagyszerű fejlemény volt az iskola életében.

      1999-re a levelező tagozat már 6 osztályt (184 fő!) jelentett.

      A továbbra is egyenletesen jó érettségi-felvételi eredmények tükrözték azt a munkát, amit a felzárkóztató-hozzáadott értékközpontú oktató-nevelő munkával a tantestület évrőlévre elért. A viszonylag kis iskola családias, mindenkire odafigyelő jellege sokak szemében érték már a diákélet során is – és az öt, tíz, tizenötéves találkozókon is.

      Az ezredfordulóhoz a kisebb-nagyobb vetélkedő- és versenysikereken túl többkorcsoportos röplabdasikerek is kapcsolódtak.

      2001-ben a tantestület pedagógiai programot és kerettantervet fogadott el. Ez gondosan összegyűjtötte az iskolai munka alapelveit, feladatait. Ezek nyomán egy helyi tanterv is összeállt.

      2001/2002 jelentős informatikai fejlesztést is jelentett, az összeg felét az önkormányzat biztosította.

      2002-szeptemberére a gimnázium 50 éves lett! Ennek méltó dísze egy óriási tornacsarnokbeli kiállítás lett, ez a tantárgyi és iskolai sajátosságokat, „ősi” és frissebb eszközöket, dokumentumokat varázsolt egy nagy időutazássá a múlttól az akkori jelenig.

Elkészült egy évkönyv is, amely igényesen ölelte fel az eltelt ötven esztendőt. A fél évszázadot, elmondhatatlanul sok élményével! A kisiskolások számára rendszeresen megrendezett, ún. nyílt napokkal, a nyelvi táborokkal, a szülői-vállalati támogatásokkal, a nagy fűtéskorszerűsítéssel, a tető felújítással (műemlék!), a technikai eszközfejlesztéssel, az öttömösi Magyar László kapcsolattal, a számlálatlanul sok kirándulással, az érettségi bankettekkel.

      Az újabb fél évszázad kiváló teljesítménnyel indult. A 2002-ben érettségizett 56 tanuló közül 50-en felvételiztek, közülük 45 főt felvettek egyetemre, főiskolára!

      A 2003-ban módosított NAT nyomán az idegen nyelvek és az informatika még jobban előtérbe került.

      A 2004/2005 évi tanév újabb nagy fordulata: a kétszintű érettségi bevezetése. Ez a váltás még jobban újrarendezte a továbbra is 4 és 6 osztályos képzés hangsúlyait, a vizsgakoncentrációt, hiszen a megszerzett pontok egyúttal érettségi és felvételi eredménynek is számítottak.

      Az újabb évtizedben ismét születtek szép tanulmányi eredmények, ám a legkiemelkedőbb eredmények a megyei szinteken is túlmutattak. Idesorolható az irodalmi vetélkedőtől a filmkészítésen(!) át az újabb szép sportsikereken (röplabda) a mazsorett – Európa-bajnokságig számos szép teljesítmény.

      Mindeközben 2004-2005-ben 54 fő tett sikeres C típusú nyelvvizsgát, 46-an szereztek ECDL-bizonyítványt.

      A 2007-re 55 éves iskolában folyamatosan vonultak nyugdíjba az 1960-as, 1970-es évektől a tantestület gerincét képező meghatározó tanáregyéniségek. Helyükre pályájuk elején járó – nagyrészt volt tanítványok! – érkeztek. Utóbbiak a tantestület kb. felét jelentették, hála az MLG-s visszahúzó erőknek.

      2008-ban megalakult a Dunaföldvár-Bölcske-Madocsa Mikrotérségi Oktatási-Nevelési Intézmény, a bölcsődéktől a középiskoláig terjedő integrációnak a gimnázium az egyik tagintézménye lett, önállóságát megőrizve. Ekkortól a város másik, kisebb középfokú intézményét, a szakiskolát a gimnáziumhoz csatolták. Mindkét intézmény megőrizte sajátosságait, ám az iskolavezetés feladatai megnövekedtek.

      Időközben a nagy múltú levelező tagozat megszűnt, ill. időnként fel-feltámadva esti tagozatként (kötelezővé lett az idegen nyelv és az informatika) egy-egy osztály működött tovább.

      Ebben az évben a 340 fős, 11 osztályban tanuló diákság egy 16 fő számára használható nyelvi labort kapott. Az új szerzemények közé tartozott: 4 interaktív tábla is a kapcsolódó projektorokkal, laptopokkal.

      A meg-megújuló iskolai társadalom legfrissebb működésbe lépő körei: a musicalcsoport és a túraszakkör színezte a választékot, s zárkózott fel a régóta működő színjátszó csoport mellé. Ezek az érdeklődési csoportok mintegy osztálynyi létszámmal működnek azóta is.

      A még újabb idők új lehetősége lett az előrehozott érettségik rendszere. Az egyre népszerűbbé váló vállalással a tanulók a 10., 11. évfolyamos munkájuk további megterhelésével igyekeztek tehermentesíteni a 12. évük zárását.

Kedvező fejlemény, hogy 2009-től már helyhez kötött ill. mobil eszközökkel minden tanteremben lehetőség volt audiovizuális szemléltetésre.

      Egy már korábban is fel-felbukkanó jelenség megerősödésére kellett felfigyelni, a 4 osztályos képzésre érkező tanulók szakmai felkészültsége, neveltségi szintje csökkent. A gimnázium felzárkóztató foglalkozásokkal kezdte orvosolni a kedvezőtlen helyzetet.

A tantestület talált egy újfajta motivációs vonzerőt is a diákok számára: a tanév végi legjobb tanulmányi eredményt, legjobb közösségi munkavégzést felmutatókat a következő tanév szeptemberében egynapos „Kiválók Kirándulásá”-ra vitte. Az úticélok, programok évente váltakoztak, a régebbi, klasszikus osztálykirándulások érték-szempontjait követték.

A diákönkormányzat-rátermett aktivistákkal és nem kis tanári háttérrel – egy-, majd kétnapos gólyatábort szervezett. Az iskola épületében zajló programok (ott-alvással(!)) sorra sikeresek az augusztusi tanévkezdés előtti napokban.

      Az időnként változó tantárgyi erőviszonyok, a tanulmányi sikertárgyak új jelei: egyre inkább „felnőttek” az idegen nyelvi tárgyak (műfordítói idegen nyelvi versenyek).

      A 2010-es évtized elején a gimnazista sportolók – jól összeegyeztetve a tanulmányi munkát és a sportot – továbbra is szépen teljesítettek (mazsorettek, röplabdás fiúk, kajakkenus, sárkányhajós megyei-országos-nemzetközi sikerek).

      2012-re elkészült egy újabb iskolai évkönyv a 2002-2012 közötti tíz évről – ismét jórészt a tantestület „irodalmárai” jó tollának és ízléses szerkesztésének köszönhetően. A kötetben az iskola eseménytörténetén kívül a színjátszóköri összefoglaló, a „Mozaikok az iskola életéből” című visszaemlékezős fejezet, egykori tanítványok irodalmi munkái, vendégkönyvi bejegyzések, tanári-dolgozói névsorok, tanulói névsorok, fényképek kaptak helyet. Hasonlóan, mint az előző 50 évet bemutató kiadványban.

      A 2012-2018 közötti időszak ismét számos országos irányítási-szervezeti változtatása igényelt nagy energiákat a Magyar László Gimnázium közösségétől.

      2012-ben bevezetésre került a hit-és erkölcstan. Nagy szervezőmunkát követelt a felmenő rendszerben kialakított ún. mindennapos testnevelés.2013-tól a pedagóguséletpályamodellnek elnevezett program indulása váltott ki izgalmakat a tanári karból.

      Tovább folyt az iskolai élet „elektronizálása”. Egyre több dokumentum került az internetes elérhetőségek körébe (érettségi témakörök, szintmérő vizsgák témakörei, a pedagógiai program, a javítóvizsgák feladatkörei, stb.). E folyamat fontos állomása lett a 2016 őszétől működő e-napló.

      A fenti munkálatok, változtatások jócskán megterhelték a tanárokat, diákokat. A meghosszabbodott munkanapok a bejáró tanulókat (továbbra is három megye több településéről) sújtották legjobban.

      2015-ben a hazai oktatásügy újabb átalakítása a szakiskola leválasztását jelentette a gimnáziumról, ez csökkentette az iskolavezetés terheit.

      Ezekben az években újabb – időnként, ritkábban korábban is sikereket hozó – tématerületek, tantárgyak kerültek fel az intézményi sikerlistára: kémia, biológiakörnyezetvédelem, földrajz.

      2017-ben az iskola 65. évét ünnepelte. Mind már tette többször is: iskolatörténeti kiállítással. Az egyre patinásabb múltat, az MLG-kötődést, azok a „érzelmes” tények is jelezték, hogy többen már unokájuk ballagására jöhettek – ugyanoda…, („háromgenerációs MLG-be járók, nagyszülő-szülő-gyerek folytonosság)…, valamint: 2016-tól megjelentek az „újraballagók”, az 1956-ban, majd az 1957-ben, 1958-ben érettségizettek. S valóban, 2016- ban; ill. 2017-ben, 2018-ban újra ballagtak a gimnázium legnagyobb ünnepén, emelve az alma mater megbecsülését.

      2018-ban a gimnázium a névadó Magyar László születésével 200. évfordulójára készül. 23 pedagógus, 4 egyéb iskolai dolgozó, 250 tanuló adja az intézmény közösségét. A régóta jellemző, megszokott, kis-iskola-jellegű, családias közösségét.

      A célok nem változtak: középfokú ismeretek átadása, az elsajátítás szintjének ellenőrzése, felkészítés az érettségire, felsőfokú felvételre, az értelem fejlesztése, a személyiség építésének, érzelmi gazdagodásának elősegítése, a hagyományok megbecsülése, aktív részvétel a város életében, kölcsönösen jó tantestület-szülők kapcsolat fenntartása- a tanuló érdekében.

      A Magyar László Gimnázium rövidített története záruljon egy 1986-ból származó vendégkönyvi bejegyzéssel. „Egy afrikai törzs, az elmolo hite szerint a jó emberek haláluk után csillagként embertársaiknak világítanak. Ha hihetünk ebben, Magyar László csillaga ma Dunaföldvár felett ragyog!” (Dr. Krizsán László)

      Ez szép hit, miért ne hinnénk?

2018. május

Összeállította:
– A dunaföldvári Magyar László Gimnázium története 1952-2002 (Lukácsi Pál és Bognár Zoltán munkája), 2002.,
– A duanföldvári Magyar László Gimnázium története 2002-2012 (Lukácsi Pál munkája), 2012. nyomán

Bognár Zoltán